Christian Morgenstern (1871–1914) Akasztófa-énekeit sokan ismerik, kedvelik. Legfőbb jellemzőjük a bizarr, groteszk irónia; joggal sorolják e verseket a szürrealizmus előfutárai közé. Ez az új fordítás új olvasókra is számít, Morgenstern régi ismerőit pedig korábban észre nem vett színekkel, mélységekkel kívánja meglepni. A kötet emellett, magyar fordításban először, a költő komoly verseiből is ad ízelítőt.

Részlet az Akasztófa-énekek beköszöntő soraiból:

Az akasztófa-költészet: egy darabka világnézet. A zárójelbe tett, anyagtalan dolgok korláttalan szabadsága. Ez az, ami szóhoz jut benne. Tudjuk, mi az, hogy: »mulus« – az iskolapad és az egyetem közötti irigylésre méltó köztes fok. Az akasztófa-testvér ugyanígy irigylésre méltó köztes fok ember és világegyetem között. És nincs tovább. Az akasztófáról másként tekintünk a világra; s mást látunk meg benne, mint mások.