„Íme az ember, aki mindenki másnál inkább összekapcsolt belső énemmel, a közösségemmel és Istennel. Íme az ember, akinek az ápolására kértek fel, ám aki olyan mélységesen befogadott engem az életébe és a szívébe. Igen, én ápoltam a Daybreakben töltött első évem alatt és nagyon megszerettem. Ő volt az, aki felbecsülhetetlen értékű ajándékot jelentett számomra. Íme a tanácsadóm, a tanítóm, a vezetőm, aki egy árva szót sem tudott szólni hozzám, ám többre tanított bármely könyvnél, professzornál vagy spirituális vezetőnél. Itt van Adam, a barátom, az én szeretett barátom, a legsebezhetőbb ember, akit valaha ismertem, s ugyanakkor a legerősebb is.”
Ezek a gondolatok tolultak fel Henri Nouwenben azon az éjszakán, amikor meghalt Adam Arnett, a gondjaira bízott súlyosan fogyatékos fiú, akinek életútjában az Evangéliumok legmélyebb üzenetének megtestesülését ismerte fel, és aki Jézus szellemiségének addig nem ismert dimenzióit nyitotta meg számára. A róla írt könyvet élete utolsó heteiben fejezte be.