Egy közösség elképzelhetetlen saját szimbólumok nélkül. Ezek testesítik meg a kollektív identitást, és magától értetődően értékesnek és tiszteletre méltónak tartjuk őket. Még akkor is, ha sokszor szinte észrevétlenek, eredetük bizonytalan, történetük – vagy mindaz, amire emlékeztetnek – ellentmondásos. Ez a könyv a 2004-ben tervezett és eleve közösségi jelképnek szánt székely zászló történetén keresztül mutatja be, hogyan használjuk szimbólumainkat a nyilvános eseményeken és a hétköznapokban, illetve hogy milyen erőfeszítésekre van szükség az elfogadtatásukhoz. A szerző végigköveti a kék-arany színű, hagyományos székely jelképekkel díszített zászló létrejöttének körülményeit, a tervezését övező ideológiai megfontolásokat, majd elterjedésének különböző szakaszait, végül pedig a mindennapivá válását, vagyis azt a folyamatot, amely a székely zászlót a 2000-es években ismét felerősödő székelyföldi autonómiamozgalom egyik központi szimbólumává tette.