Milyen a kívánatos politikuskarakter, és mik a politikusoktól elvárható tudásformák a realista politikaelmélet szerint? A kötet ezekre a kérdésekre keres választ, történeti eseteket elemezve Periklésztől Leninen és Churchillen át Blairig; egyidejűleg párbeszédet folytatva a realista hagyomány neves szerzőivel, Thuküdidésztől Max Weberen át Bernard Williamsig és Raymond Geussig. Fő állítása, hogy a realistákat különböző cselekvési problémák (fenntartás, védelmezés, felforgatás) foglalkoztatják, ebből adódóan pedig más-más karakterjegyek és képességek (az erkölcsi veszteségre való érzékenység, jó ítélőképesség, képzelőerő, karizma) kerülnek előtérbe elméleteikben. Mégis, a valóságérzék Isaiah Berlin-féle fogalma némi áthangszerelés után találkozási pontként szolgálhat a különböző realista igények között.

A kötet legfontosabb szemléleti újdonsága, amellyel a politikai realizmus mibenlétéről folyó kortárs vitához hozzá kíván járulni, a kontingenciát, az érzékelést és az eltérő perspektívák létét középpontba állító episztemológiai megközelítésmód. Míg a kortárs angolszász diskurzust a realizmus elsődlegesen mint politika és erkölcs viszonyának sajátos felfogása érdekli, a könyvben felfestett háttér előtt az irányzat méltánytalanul elhanyagolt vonásai válhatnak jobban láthatóvá, anélkül hogy politika és erkölcs viszonya kívül kerülne látókörünkön.