A pénzügyi krízis és a nagy gazdasági válság nyomán a közgazdaságtant mindennek tekintik, csak tudománynak nem. Ebben az okosan és mesterien érvelő könyvben Dani Rodrik - saját szakmájának egyik legfőbb kritikusa - górcső alá veszi a közgazdaságtant, hogy megvizsgálja, mikor vall kudarcot, mikor hoz eredményt; a tudományterület történetére, valamint saját komoly gyakorlati tapasztalataira támaszkodva Rodrik állítása az, hogy a közgazdaságtan hatékony eszköz, amely jobbá teszi a világot - de csak akkor, ha közgazdászok szakítanak az univerzális elméletekkel, és a kontextus pontos meghatározására összpontosítanak.
A közgazdaságtan menő szerint a tudományág igazi ereje sokat gúnyolt matematikai modelljeiben rejlik. A modellek azok az eszközök, amelyek tudománnyá teszik a közgazdaságtant.
Rodrik rávilágít, hogy a megfelelő modell használata miként nyújthat értékes, új betekintést a társadalmi valóságba és a közpolitikába. Rodrik szerint a közgazdászok modell-eszköztára sokkal gazdagabb, mint a szabad piacra vonatkozó modellek. Pragmatikus modellválasztással Mexikóban sikeres szegénység elleni programokat, Afrikában a gazdaság növekedését célzó stratégiákat, a háztartások jövedelemkülönbségeinek intelligens orvoslását voltak képesek a közgazdászok kidolgozni.