Lakatos Imre (1922–1974) 1956 decemberének első napjaiban változatos és nem kevéssé ellentmondásos évtizedek után választotta az emigrációt az újra szovjet megszállás alá került Magyarországról. A Nagy-Britanniában töltött közel húsz év alatt a matematika filozófiája és az általános tudományfilozófia egyik legelismertebb művelőjévé vált. Kötetünk főleg a matematikával kapcsolatos, eddig magyarul meg nem jelent írásait tartalmazza. A bennük kifejtett gondolatok ma, szerzőjük halála után csaknem fél évszázaddal reneszánszukat élik. Lakatos a maga idejében sikerei és elismertsége ellenére is némiképp különc gondolkodónak számított azzal, hogy elvetette a matematikafilozófia „főáramának” számos alapvető dogmáját. Radikálisan szakított azzal a több mint kétezer éves elképzeléssel, hogy a matematika cáfolhatatlan és végérvényes igazságokból épül fel, következésképp azzal is, hogy a matematika filozófiájának feladata lenne, hogy ezt az elképzelést a felmerült kételyekkel szemben megvédje. Nem fogadta el, hogy a matematikát a logika és a halmazelmélet által felállított formális modellekben kell vizsgálni, ehelyett a valóságos, történetileg formálódó és előrehaladó matematika vizsgálatát tekintette céljának. A nyolcvanas-kilencvenes években a nem túl nagyszámú követői maguk is különcként azonosították magukat. Az ezredfordulótól kezdve azonban ez az irányzat „a matematikai gyakorlat filozófiája” néven maga vált főárammá vagy legalábbis annak meghatározó részévé, és a követők egyértelműen Lakatos filozófiáját tekintik kiindulópontjuknak – a Bizonyítások és cáfolatok mellett mindenekelőtt a kötetünkben olvasható írásokat. Ajánljuk tehát ezt a könyvet a filozófia iránt érdeklődő matematikusok, a matematika iránt érdeklődő filozófusok és a mindkettő iránt érdeklődő laikus közönség figyelmébe.