Az ind bölcs számára nem az igazság birtoklása a fő cél, hanem a megszabadulás, az abszolút szabadság kivívása. Mindazt az áldozatot, amelyet az európai filozófus kész meghozni a puszta igazságnak magának az eléréséért, az ind bölcs csakis a megszabadulás kivívásáért hozza meg. Megszabadulni annyit tesz, mint áttörni egy másik létsíkba, fölvenni egy másik, az emberit meghaladó létmódot. Ez pedig nem csupán azt jelenti, hogy Indiában a metafizikai tudás az elszakadás és a halál kategóriáin keresztül fogalmazódik meg (aki áttöri az emberi létet, az meghal mindannak a számára, ami addig emberi volt), hanem azt is, hogy ennek az ismeretnek szükségképpen misztikus természetű folytatása van: újjászületés egy feltételektől nem függő létmódba, vagyis megszabadulás, az abszolút szabadság.

Mircea Eliade (1907-1986), a XX. század egyik legnagyobb vallástörténésze és néprajztudósa volt. Legismertebb művei közé tartozik A szent és a profán; A samanizmus: az eksztázis ősi technikái; Az örök visszatérés mítosza.
Eliade a kalkuttai egyetemen ismerkedett meg az indiai vallással és kultúrával. A hároméves elméleti képzés mellett fél évet eltöltött egy ásramban, hogy egy guru segítségével elsajátítsa a jógatechnikákat. Összefoglaló munkája a téma egyik legkiválóbb európai összegzésének számít.