Szenvedélyesen érdekel a kávés nyilvánosság különféle korszakainak egyszerisége és megismételhetetlensége. Ez ad keretet és korlátokat a kávéivás metafizikájának és erotikájának, afféle előrehozott, kulturális halálélmény, amely élni és végképp meghalni egyként segít. Fegyelmezett izgalommal kívánok beszélgetni ezekről a kérdésekről a könyvemben forrásaim jórészt már nem élő (neves és névtelen) szerzőivel éppúgy, mint az olvasóimmal, s miközben elébük tárom eredményeimet és gondolataimat, tudom, hogy a dialógus során sok mindent kapok is majd tőlük.