Niklas Luhmann több mint 60 könyvből és több száz tanulmányból álló munkássága a szerteágazó témák ellenére felfűzhető egy jól körülhatárolható teoretikus törekvésre. Ez pedig nem más, mint egy egységes és általános szociológiai elmélet megalkotása, s a modern társadalom leírása, illetve annak jellemzőinek vizsgálata ezen elmélet segítségével. Az egységes elmélet megalkotását Luhmann az általános rendszerelmélet alapján vélte a leginkább kivitelezhetőnek, vagyis úgy gondolta, hogy az általános rendszerelmélet szociológiai alkalmazása, a szociális rendszerek általános elmélete lehet képes megteremteni a diszciplína egységét. A szocialitás általános elméletét, melynek immáron az autopoietikus rendszerek elmélete szolgált alapul, az 1984-ben megjelent Szociális rendszerek című könyvében fejtette ki Luhmann rendszerezett formában. E könyvet mind Luhmann, mind pedig az elméletét tárgyaló szakirodalom mérföldkőnek tartja munkái között, mivel Luhmann e könyvben kívánta megalapozni azt az általános és egységes szociológiai paradigmát, amely minden további munkája alapjául szolgált, sőt tulajdonképpen az egész diszciplína megújulását várta tőle.