Alain de Botton, a svájci születésű, Angliában élő fiatal író-filozófus e könyvének kirobbanó nemzetközi sikerét némely értelmiségiek fanyalogva fogadták, felpanaszolván, hogy "a filozófiáról való fecsegésnek nagyobb keletje van, mint a filozófiai műveknek" (lásd még Jostein Gaarder Sophie világa című korábbi "megabestsellerét"). Pedig de Botton csak komolyan vette és visszaállította jogaiba a régi görög filozófiaszemléletet. "Ahogy az orvostudománynak semmi haszna, ha a test betegségeit nem űzi el, ugyanúgy a filozófia is értelmetlen, ha a lelki fájdalmakat nem szünteti meg" - jelentette ki Epikurosz, az ókori bölcselő. Kései utóda ennek szellemében vett tehát hat olyan boldogtalanságforrást, amely mindannyiunk számára ismerős - népszerűtlenség, pénztelenség, csalódások, fogyatékosságok, szívfájdalmak, nehézségek - és hat szellemes, szórakoztató, közérthető és mégis mélyenszántó esszében megvizsgálta, miképpen meríthetünk vigaszt ezekre a bajokra Szókratész, Epikurosz, Seneca, Montaigne, Schopenhauer és Nietzsche gondolataiból. A filozófia vigasza afféle mai "boldogságra vezérlő kalauz", amely ironikus kacsintással a csináld-magad könyvekre, mintegy receptgyűteményt ad a boldogtalanság elkerüléséhez. S miközben megismertet bennünket néhány klasszikus gondolkodó életével és munkásságával, kedvet kelt a filozófia és a filozófiatörténet alaposabb tanulmányozására is.