Nicholas Poussin (1594-1665) Normandiában elszegényedett, egyszerű nemesi család sarjaként született. 16 éves korától tanult festeni előbb Rouen-ban, majd Párizsban. A francia királyi udvarhoz közeli ún. "fontainebleau-i festőiskola" művei a korai éveiben nagy hatással voltak rá. Már kezdetben tehetős mecénásokra tett szert, s hamarosan egyházi vezetők megbízásából festhetett vallási és mitológiai témákat. Hamarosan a kor legjelentősebb francia festőjévé vált. Olyan legendás művek köthetőek hozzá, mint a Germanicus halála (1626), az Echo és Nárcisz (1630), az Árkádiai pásztorok (1630), a Mannaeső (1637-38 ), a Szabin nők elrablása (1637-1639), Önarckép (1649), vagy a Négy évszak (1660-1664). Louis Marin-nek a nagy festővel foglalkozó kötetének tanulmányai két csoportba sorolható. Az első rész a festmények leírásával és "olvasásával" foglalkozik, címét pedig - Olvassa a történetet és a képet - Poussin egyik levele nyomán kapta, melyet a Mannaeső című kép kapcsán 1639-ben írt barátjához és megrendelőjéhez, Claude Chantelou-hoz (1617-1664). A második rész Poussin képeit Marin festészetelméletének kidolgozása, alkalmazása és bemutatása során tárgyalja, a címe pedig - A nagy teória és a praxis összekapcsolása - egy másik, 1647-ben írt levelére utal, melyet szintén Chantelou-hoz írt, ezúttal a "modusok" témájában. A tanulmány-csokor lényegében az egyik legjelentősebb Poussin-festménnyel, a Viharral foglalkozik. Utóbbi fejezet egy 1984-es tanulmánya és egy 1985-ös, konferenciára írt beszéde alapján készült. A függelékben megtalálható az a tartalmi ismertető, melyet Marin tervezett könyvéről készített, valamint a két említett levél. A könyvet néhány, fekete-fehér reprodukció zárja.