A ​kötet egy azonosítatlan, 17. századi műgyűjteményt elemez, amelynek sem egykori tulajdonosa, sem pontos őrzési helye nem ismert. Mindössze egy névtelen jegyzék maradt fenn róla, amely azonban leírásai révén igen jó minőségű műalkotásokra engedett következtetni. A szöveget olvasgatva önkéntelenül is felmerül a kérdés: vajon az itt feltűnő képek eredetiek vagy másolatok? Mennyire megbízhatóak az attribúciók? Azonosíthatóak ezek alapján a művek? És egyáltalán: kié lehetett mindez?

A kutatás eredményeképp kirajzolódott egy Berlintől Amszterdamig ívelő, Európa prominens műgyűjtőit érintő kapcsolati háló, körvonalazódott egy Bécsben létrehozott, de vélhetően Prágában eladott festménykollekció, és kiemelkedően fontos művek (többek közt egy antik óriásgemma, valamint Christoph Paudiss, Bartholomäus Spranger, Hans Baldung Grien stb. alkotásai) provenienciájára sikerült fényt deríteni.

A nyomozati munka mindazonáltal nem tekinthető lezártnak. A képek egy jelentős része s nem utolsósorban a gyűjtemény tulajdonosa továbbra is azonosítatlan. A kötet végén közreadott forrásszövegben még számos olyan tétel található, amelynek elemzésére nem került sor, és potenciálisan elvezethet a keresett műgyűjtőhöz. Mindez remélhetőleg nem kárára, hanem előnyére válik a könyvnek, amely így nem csupán olvasásra, hanem együtt gondolkodásra is késztet.