Homérosz kenyérevőnek nevezi az embert. Pithagorasz úgy véli, a világmindenség a kenyérrel kezdődik, s a rómaiak éppúgy barbárként vetették meg a bort nem ismerő tejivókat, ahogyan a Gilgames eposz szerint is a bor és a kenyér teszi emberré a vadakat.
A nappal megfőzött, estére újra egészbe nőtt gigantikus vadkan mítosza, vagy az Edda tehene, melynek tőgyéből négy tejfolyam ered - a germánok másfajta szájaízét jelzi. Lucullus lakomáitól a kannibalizmusig, s a polgári asztal örömeiig - egyedülálló kultúrhistóriát szolgál fel Montanari professzor.