Éppen száz évvel ezelőtt, 1920-ban jelent meg könyv alakban a szociológia és az újkori gondolkodástörténet egyik legjelentősebb műve. Max Weber (1864–1920) Protestáns etikája a vallás szerepét vizsgálja a kapitalista mentalitás, a „hivatásnak” tekintett munka megszületésében. A mű horizontja azonban sokkal tágabb: a rendkívüli gazdagságú szövegből a modern világ kapitalizmusra, bürokráciára, tudományra épülő rendjének, valamint a polgárság „életvitelének” – vagyis mai nyugati világunk sajátos „racionalitásának” az alapvonalai rajzolódnak ki. Emiatt lehet Weber korszakos munkája a helyzetünkről és magunkról való gondolkodás klasszikus kiindulópontja, nem csak szociológusok, történészek és a kultúratudományok, hanem mindenki számára, akit az újkor értelemtörténete érdekel.