A Nyugat legveszélyesebb filozófusa
Adam Kirsch

Bár olyan világban élünk, amelyben szinte állandósult a válság, mintha mégis elfogadnánk, hogy a kapitalizmus ez az alaptalan reményekkel kecsegtető, szédítő és szédelgő ideológia a lehetséges világok legjobbikát jeleníti meg. A nagyobb egyenlőség, a több demokrácia és az erősebb szolidaritás világa ellenben nehézkesnek és unalmasnak, sőt bizonyos szempontból egyenesen veszedelmesnek tűnik: megvalósítása csak szürke, túlszabályozott, falanszterszerű társadalomhoz vezethet. Slavoj ¯iµek azt fejtegeti e rendkívül időszerű könyvében, hogy mi sem áll távolabb az igazságtól.
Ha valóban szeretnénk jobb, igazságosabb, az emberi kreativitás kibontakozását elősegítő és az emberi méltóságot védelmező társadalmat elképzelni, akkor fel kell ismernünk, mondja a filozófus, hogy a kapitalizmus kínálja a legunalmasabb, a legdermesztőbb jövőt: az állandó változás látszatát keltve ugyanis mindig ugyanazt tálalja fel, csak egyre nagyobb mennyiségben; ezzel szemben az igazi egyenlőségért, ha úgy tetszik, a kommunizmusért vívott harc az igazán merész és ígéretes vállalkozás.
Míg Fukuyama a történelem végét és a liberális demokrácia teljes diadalát hirdette, míg Samuel P. Huntington szerint elkerülhetetlen a civilizációk összecsapása, és ezért minden erőnkkel védenünk kell saját kultúránkat, míg Thomas Piketty az egyre nagyobb egyenlőtlenség okozta veszélyekre figyelmeztet, és a kapitalista rendszeren belül próbál erre megoldást találni addig a világhírű szlovén filozófus, a baloldali radikális gondolkodás legbefolyásosabb alakja amellett érvel, hogy mai problémáink csak a kommunizmus perspektívájából értelmezhetők és oldhatók meg. És hogy feltétlenül meg kell próbálnunk felépíteni az igazi egyenlőségen alapuló társadalmat, hacsak nem olyan világban akarunk élni, amelyben zombik és vámpírok uralkodnak.


A kultúraelmélet Elvis Presleyje.
Chronicle of Higher Education

A freudi és a lacani pszichoanalízisre, illetve Hegel és Marx dialektikus gondolkodására támaszkodva (R)iµek a hétköznapi ideológiák sok esetben üdítően irritáló kritikáját bontja ki. Mai globális kapitalizmusunknak és ideológiai jelenségeinek e szórakoztató és szellemes elemzése intellektuális és ideológiai szövetségese, a francia Alain Badiou megállapításainak gondolatébresztő ismertetésével párosul... A globális tiltakozó mozgalmakban megjelenő kommunista horizontot megőrizni és a politika alapjává megtenni: (R)iµek felfogása szerint ez napjaink voltaképpeni feladata.
Janosik Herder

Kevés gondolkodó illusztrálja jobban a mai kapitalizmus ellentmondásait, mint Slavoj (R)iµek... Az elképesztő intellektuális túltermelést megvalósító életművében (R)iµek a jelen rendjének fantazmagorikus kritikáját alkotta meg, olyat, amely állítása szerint s bizonyos szempontból valóban gyakorlatilag mindent tagad, ami jelenleg létezik.
John Gray, New York Review of Books

A pszichoanalízisnek, sőt általában a kultúraelméletnek az elmúlt évtizedek folyamán színre lépett legfélelmetesebben ragyogó képviselője.
Terry Eagleton, London Review of Books

Nincs olyan társadalmi vagy természeti jelenség, amelyre ne terjesztené ki elméleti vizsgálódását.
Rebecca Mead, New Yorker

Ha Szlovéniában maradt volna, Szlovénia pedig kommunista ország maradt volna, akkor (R)iµekből nem lett volna az az ártalmas fickó, akivé vált időközben. Valójában ha nem szólna komolyabb érv amellett, hogy sajnálkozzunk a kelet-európai kommunizmus összeomlásán, (R)iµek rászabadítása a nyugati tudományos életre alighanem önmagában elégséges volna. Jacques Lacan pszichoanalitikus vízióját mint az új, szocialista filozófia transzcendentális alapját elfogadva (R)iµeknek sikerül minden elődjét fölülmúlni az izgalom fokozásában.
Roger Scruton: Fools, Frauds and Firebrands. Thinkers of the New Left

Európa új értelmiségi élcsapatának kedvenc gondolkodója (R)iµeket olvasni, amikor az elemében van, csodálatos és időnként riasztó élmény: amit művel, az részben filozófiai kötéltánc, részben végtelenített performance, részben intellektuális hullámvasutazás
Sean OHagan, Observer

Ellenállhatatlan a prózája, néha őrült, de sohasem unalmas.
New Statesman

(R)iµek az angolszász világban szupersztárrá vált az elmúlt években míg Magyarországon szűkebb körben ismert. A videóit több százezren nézik a megosztókon (annak dacára, hogy másfél óra filozófiai előadás hosszúnak számít a neten), számos egyetemen vendégoktató, a legnagyobb nyugati lapokban publikál, a könyvei is jól fogynak.
Stílusa miatt sokan támadják Noam Chomskyval is volt egy nagyobb csörtéje: Chomsky azzal vádolta, hogy csak hangzatos szavakat használ, csak jó színész, aki könnyen eladja magát, de mondanivalója nincs. Valamint, hogy a szlovén filozófus elméletei nem alapulnak empirikus tapasztalaton. Erre (R)iµek visszatámadott, és azt mondta, hogy soha az életben nem látott embert, aki empirikusan többet tévedett volna, mint Chomsky.
Sarnyai Gábor, MNO