Heller Ágnes írja a többszöri utánnyomást megért könyv második kiadása elé:
Vannak könyvek, amelyek nem avulnak el. A „zsidókérdés” megoldhatatlansága maholnap tizedik esztendejét betöltô írásom ezek közé a könyvek közé tartozik. Tartok attól, hogy sosem fog elévülni.
Könyvecskémben azt kívántam érzékeltetni, hogy „zsidókérdés” azóta létezik, amióta a zsidóság létezik. Ugyanakkor a zsidóellenes érzelmek és azok kifejezései átalakulnak, mutálnak, bár végleg nem szûnnek meg. Felidéztem, sorjában a görögrómai judeofóbiát, a keresztény antijudaizmust, hogy eljussak a modern antiszemitizmusig. Majd végigkísértem a zsidóellenes érzelmek és elôítéletek alakulását az antiszemitizmus történetében.
…akadnak még tradicionális országok, amelyekben az antiszemitizmus régebbi variánsa is dívik, mint például Magyarországon. Itt még lehet a parlamentben hivatkozni a vérvádra, a zsidókat vagy „komcsikként”, vagy „liberálisokként” szidni, hazafiatlansággal vádolni, vagy azt sejttetni, hogy még most is, a holokauszt után is, „túl vannak reprezentálva” az értelmiségi és az üzleti pályákon. Nyugaton ez a fajta antiszemitizmus már csak a harmadik hegedût játssza, kihalófélben van. Helyét az „új antiszemitizmus” töltötte be, ahogy a ma uralkodó antiszemita hullámot Nathan Saranszkij, az egykori refuznyik, ma izraeli államférfi, megnevezte.
Könyvemben beszélek az Izrael-ellenes kritika álarcában megjelenô „új antiszemitizmus”-ról is. Errôl ma valamivel többet kell mondanom...