A mai magyar társadalom hétköznapi nyelvhasználatának különböző szintjein – éppen úgy, mint a társadalomtudományokban, a privát és a nyilvános szférában – a legnehezebben kezelhető szavak közé tartozik a „zsidó”. Alig feltérképezett örvénylése személyiség- és társadalompszichológiai, történeti, szociális, jogi, esztétikai, testtudati aspektusokat érint – és nincs olyan területe a társadalmi életnek, ahol felbukkanása kizárható volna.Kötetünk kiindulópontjául az a tapasztalat szolgált, hogy a „zsidóhoz” tartozó képzetek identifikációs mintázatokba rendeződnek, kapcsolatba kerülnek más identifikációs tényezőkkel, megmutatkozásuk azoktól elválaszthatatlan. Amikor tanulmánykötetünket terveztük, az volt a célunk, hogy példákon keresztül váljék láthatóvá, hogy a 20. századi és a kortárs magyar irodalomban milyen identifikációs mintázatokba ágyazódnak és miként jelennek meg a különböző „zsidó” identitásképek, milyen retorikai, poétikai eljárások viszik őket színre.Kötetünkben olyan tanulmányok olvashatók, amelyek a „zsidó” irodalmi reprezentációival foglalkoznak. A szerzők munkái állításaikban, szemléletük sokféleségében, kérdéseik jellegében és szakmai apparátusukban aligha hozhatók közös nevezőre. Ennek is köszönhető, hogy együttesen meglehetősen pontos képet nyújtanak az identifikációs konstrukciók összetettségéről, belső feszültségéről.