A Londonban élő magyar író mindennapjairól tudósító feljegyzések tükrözik a nyugati magyar emigráció „itt is-ott is itthon levés” érzetének kettősségét, a honfiúi kötödést hazához, nyelvhez és egy europäer szenvtelen figyelmét is hazai visszásságokkal kapcsolatban, és megrendítően szólnak egy generáció – az egykori ’56-os fiatal menekültek – megöregedéséről, elmagányosodásáról, elszigetelődéséről.