Roland Barthes Világoskamrája, 1979-ben írt utolsó nagyobb munkája fotóelméleti alapmű. Az értekező próza és a szépirodalom határán mozgó írás szándékoltan ellenáll a műfaji besorolásnak, ami abból is következik, hogy a szerzőt alapvetően ez a kérdés foglalkoztatja: hogyan írható le a fotó mint médium egyszerre tudományosan, vagyis a maga általános jellegében, és a nézőjére gyakorolt mindig egyedi hatásában? Hogyan lehet megragadni a fotó „egyedi általánosságát”?

A Kijárat Kiadó és a Magyar Fotográfiai Múzeum gondozásában megjelent kötet nem csak új fordításban közli a világhírű esszé szövegét, hanem a francia eredetihez igazodva tartalmazza a teljes képanyagot, Barthes széljegyzeteit, a fejezetcímeket, valamint a hivatkozott fotótörténeti munkák és az említett fotográfusok jegyzékeit.