A kötet címének első olvasásra értelmetlennek tűnő szavai nem ismeretlenek Vonnegut leghűségesebb hívei számára. "Macskabölcső" című regényéből tudjuk, hogy a vámpéter olyan tárgy, ami sokak életében rendkívüli fontossággal bír, a foma értelmetlen, de kegyes hazugságot jelent, a nagybömb pedig emberek szervezetlen csoportja. "E szavak így együtt tökéletesen alkalmasak arra, hogy összefoglaló megjelölésként szolgáljanak a kritikáimból, esszéimből és néhány előadásomból összeállított gyűjtemény számára" - vallja a Mester.
A magyarul most először olvasható írásokban Vonnegut a hatvanas-hetvenes évek Amerikájának mindennapjairól készít izgalmas pillanatképeket. A felvételek furcsa, a hétköznapi szemlélő számára szokatlan perspektívából láttatják a világ dolgait. Vonnegut összetéveszthetetlen hangon szól saját életéről, és utánozhatatlan tisztánlátással, együtt érző humanizmussal fogalmazza meg civilizációnkról alkotott nézeteit.

"Ez a kozmikus méretű komédiás, az embercsontok zörgetője, a pesszimista bőrébe bújt idealista... könyvét teletöltötte őrültségekkel, igazságokkal, abszurdumokkal és önvallomásokkal." (St.Louis Post-Dispatch)