A vallásközi párbeszédről általában „kívülről” a vallástudomány hangján , vagy pedig „fölülről”, a többségi vallás szemszögébõl esik szó. Jelen kötet azonban „belülről”, úttörő módon, magukat a hazánkban is jelenlévő világvallásokat szólaltatja meg. A kérdések, amelyekre választ keresünk, azt járják körül, hogy a képviselőik milyen indíttatással, módszerrel és célkitűzéssel, milyen esélyekkel és föltételekkel bocsátkoznak a huszonegyedik század legfontosabb vallási folyamatába, a vallásközi párbeszédbe.




Az első fejezet főként a vallásközi párbeszéd ökumenikus keresztény hittudományi megközelítéseivel foglalkozik, többek között két püspök tanulmánya segítségével. A második fejezet különbözõ világvallások álláspontját részletezi a
vallásközi párbeszéddel kapcsolatban, mégpedig muszlim, baháj, hindu (Krisnatudatú) és buddhista alapállásból, ahol a szerzők az adott vallások magyarországi vezetőségének tagjai. A záró fejezet eszmetörténeti fogódzókkal (Eckhart mester,
Kierkegaard és Wittgenstein) szolgál a vallásközi párbeszéd folyamatához.




E hiánypótló és hazánkban előzmények nélküli összeállítás nagy jelentőségű a teológia, a vallásbölcselet és a vallástudomány számára; emellett a társadalomelmélet, a civilizáció- és kultúraelmélet, a hermeneutika és a kommunikációtudomány területén is a gondolkodni vágyók segítségére siet. A 2001-ben alapított
pannonhalmi Békés Gellért Ökumenikus Intézet (BGÖI) könyveinek ez a harmadik darabja, amellyel e sorozat hagyománya immár a megszilárdulás útjára lép.