Mára tagadhatatlanul válságba került a racionalitásnak az a formája, amely a szekularizáció szellemi összefüggésrendszerét is megalapozó természettudományos és technikai szemlélet alapjául szolgált. A kötet szerzőinek közös kérdése: nem létezik-e az érvényességre támasztott igény kritikai felülvizsgálatának a technikai és természettudományos racionalitástól különböző módja, amely a vallásokon belül alakult ki, és amely nem a még nem racionális tudat kifejeződése, hanem a kritikai racionalitás sajátosan strukturált, a technikától és a tudománytól különböző formája? A vallásos észhasználat kritikai észhasználat, ezért helye van a modern kor kritikai nyilvánosságában, ugyanakkor a vallásos észhasználat nem a természettudományos észhasználatot tekinti kiindulópontjának, hanem a kritikai észhasználat egyik eredeti, sajátos formájaként áll előttünk érvényesen.
Azzal a kérdéssel van dolgunk, hogy miként van jelen a vallás a kultúrában, és viszont – a vallási kommunikáció és a médiumok vallási jelentősége sem ragadható meg, ha nem tudjuk szélesebb távlatban szemlélni a vallás és kultúra összefüggéseit a modern társadalmakban. Kötetünk szerzői, élükön Hans Joassal, aki korábban az Erfurti Egyetem, a Chicagói Egyetem, jelenleg pedig a Berlini Humboldt Egyetem tanáraként tevékenykedik, azzal a világos elköteleződéssel vesznek részt közös munkájukban, hogy a hit társadalomtudományosan is értelmezhető valóságát a megragadottság passzív tapasztalatával hozzák tudományosan is érvényes összefüggésbe.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetének Médiakultúra, vallás, nyilvánosság kutatócsoportja ezzel a kötettel bocsátja útjára Conditio Humana című könyvsorozatát.