V. Károly mediterrán hadviselését Nyugaton részletesen ismerik. A XVI-XVII. században a császári politika közép-európai és földközi-tengeri összefüggéseire a Habsburg fivéreket szolgáló diplomatákon, politikaformáló egyházi és világi személyeken túl jelentős kortárs ideológusok, reneszánsz történetírók, világhírű színpadi írók hívták fel a figyelmet.
Ezzel szemben itthon - és a megfelelő feldolgozás hiányában Nyugaton egyaránt - immár több mint másfél évszázada Magyarország helyét V. Károly törökellenes politikájában az érdektelenség, a távolság és a meg nem valósult ígéretek kulcsszavai alapján határozzuk meg.
Mára jórészt feledésbe merült az a tény, hogy a XVI-XVII. században Európa a törökellenes harcokat nem az elszigetelt "nemzeti" frontok szemszögéből élte át, hanem pontosan látta az egyes régiók közötti kölcsönhatásokat és konstellációkat. Hasonló módon kikerült látókörünkből az is, hogy az okleveleken és könyvlapokon túl személyek is összekötik a két távoli térséget. A magyar végekre a császári szolgálatból érkező zsoldosok nem elhanyagolható hányada részt vett és karriert futott be a földközi-tengeri oszmánellenes összecsapások során.
E kötet célja tehát az, hogy a korábbi toposzok átértékelésével megtaláljuk Magyarország helyét V. Károly törökellenes politikájában.