A vásárlókedv felkeltésének látványos eszköze a színes nyomtatás nagyszerű lehetőségeit kihasználó utcai plakát. Franciaországban született az 1870-es években. Az új technika térhódítása mellett a gazdasági élet fellendülése, a tömegtermelés megindulása, a városfejlődés és a vele járó polgárosodás létjogosultságot adott neki Magyarországon is a 19. század utolsó évtizedeiben.
A kezdetben historizáló stílusban fogant plakátművészet a 20. század elején alkalmazott művészeti ággá fejlődött. Jeles alkotói - Faragó Géza, Bíró Mihály, Földes Imre, Tuszkay Márton - a művészi környezetformálás úttörői voltak a szecesszió szellemében. Az első világháború után az élesedő piaci verseny, az eladásért folytatott harc széles körben mozgósította a grafikusokat, és kenyeret adott nekik a nehéz időkben. A reklámgrafika önálló művészeti ággá, elismert szakmává vált. Az 1920-as években a kereskedelmi plakát fejlődött látványosan. Középpontjában a hirdetett áru állt gyakran humoros, vagy meghökkentő formában. Berény Róberttel és Bortnyik Sándorral az élen a tervezők fiatal nemzedéke hatásosabb kifejezési mód után kutatott, a modern plakát újszerű lehetőségeivel kísérletezett. Az 1930-as években előtérbe kerültek a nemzeti karakter kifejezésére törekvő idegenforgalmi plakátok.
A magyar plakát fórumot és elismerést kapott hazai és nemzetközi kiállításokon. Színvonalukat művészegyéniségek hosszú sora bizonyítja: többek között Berény Róbert, Bér Dezső, Bortnyik Sándor, Bottlik József, Csabai Ékes Lajos, Haranghy Jenő, Irsai István, Konecsni György, Kónya Zoltán, Macskássy Gyula, Molnár C. Pál, Pólya Tibor, Repcze János, Végh Gusztáv.

A kötet a plakátokat az utca hangulatát megidézve hozza közel. Ön szerint milyen a jó plakát?