A rendszerváltozást követő húsz év története nem beszélhető el a magyar baloldal teljesítményének értékelése nélkül. E könyv oldalain nem párttörténet olvasható, a főszereplő mégis az MSZP, amely az egyedüli sikeres baloldali erő 1990 óta Magyarországon. A baloldaliságról szóló éles viták is nagyrészt e párt szűkebb-tágabb környezetében zajlottak. A szocialisták az első szabad választást leszámítva mindig a legnagyobb vagy a második legnagyobb politikai erőnek bizonyultak, négy miniszterelnököt adva az országnak. Ám az MSZP 2010-re kétszeres utódpárttá vált: nemcsak az 1990 előtti politikai rendszer, hanem a 2010 előtti pártrendszer bukásának hírmondója is lett. Az MSZP jövőjét illetően három elméleti lehetoség merül fel. Az egyik az 1994-es gyors visszatérés megismétlése, döntően a jobboldali kormány elleni választói tiltakozás kifejeződéseként. Az ellentétes póluson a 2005-ös lengyel példa található, amikor is a baloldal összeomlott, és tartós stagnálásba süllyedt. A harmadik verzió az 1979 utáni brit munkáspárti út bejárása. Nyilvánvalóan ez a leghosszabb és legkényelmetlenebb, hiszen az elmúlt két évtizedben felmerült vagy elkerült kérdések sokaságának megválaszolását igényli. Ám értelme csakis annak van, ha az a politikai erő, amelyet a választók visszaküldtek a startmezőre, ezt az utat választja.