Az evangélium szerint reformált egyház megújulása iránt elkötelezett szerző 96 tétel alapján, kritikai, analiitikus és közérthető módon vázolja az egyház - szerinte - lehetséges jövendő alakját. Az egyház jelenlegi krízishelyzetéből kiindulva lehetőséget lát arra, hogy élő keresztyénség és élő gyülekezetek alkossák a jövendő egyházát.Az általa felvázolt kép markáns, meggyőző, elkötelezett. E felvázolt egyházképhez vezető konkrét lépések és feladatok nem légből kapottak, hanem a gyakorlatban kipróbált és megméretett gyülekezetépítési megoldások. A tapasztalat és a tudományos-teológiai háttérismeret sikeresen egészítik ki és korrigálják egymást, illetve vezetnek olyan felismerésekhez, miszerint az egyház megújulásához "csak" reformok kevésnek bizonyulnak. Jóllehet a szerző a Németországi Protestáns Egyház jelenlegi helyzetéből és szociológiai helyzetéből indul ki, megállapításai az egyház kríziséből és e válságban rejlő lehetőségeiről - kevés kivételtől eltekintve - mérvadóak Európa valamennyi protestáns (és nem protestáns) történelmi egyházára nézve. A lelkipásztori szerep új definiálása, az istentisztelet és általában nézve az egyházi kommunikáció közérthetőségének átgondolása, munkatársi körök és rétegek megszólítása, szolgálatba állítása, illetve a lelkészcentrikusság mérséklése olyan kihívásokat jelent a Magyarországi Református Egyház gyülekezeti számára is, amelyekkel való szembesüléshez Klaus Douglass elemzésének és motiváló megoldásainak ismerete tanulságos lehet.