Az ELTE Kelet-Európa Története Tanszékén nem ritka, hogy a jelenkor-történet aktuális kérdéseirõl tanulmányok készülnek, konferenciák szervezõdnek.Ilyen konferenciatéma volt az etnikai konfliktusok, az etnikai tisztogatások
legújabb hullámának vizsgálata is. Orosz, szerb és magyar kutatók eszmecseréjét tartalmazza kötetünk. A konferencián megfogalmazott fontos
gondolat volt, hogy a rendszerváltás (1989-1991) nyomán létrejött új nemzetállamok egymással is hadakozó, „gyenge” államokként jöttek létre.
Ez a „gyengeség” abban fejezõdött ki, hogy ezek az államocskák vagy államok nem képesek megvédeni a helyi állami-nemzeti érdekeiket a „nemzetközi össztõkéssel”, vagyis a nemzetközi politikai és pénzügyi intézményrendszerrel szemben, s ezzel függ össze az a könnyedség, ahogyan saját
belsõ elitjeik irányításával a kelet-európai nemzetek alávethetõk a multinacionálisés transznacionális tõkeérdekeknek.
Noha az új rendszert és államot megszervezõ új hatalmi elitek önigazoló „etnonacionalista” ideológiája többféle formában és érdekek szerint formálódott legitimációs ideológiává,mindenesetre értelmiségi ideológusok széles köre „integrálta”
ezt az ideológiát a demokratikus köztársaság jogrendjébe és politikai rendszerébe áthidalhatatlannak tetszõ ellentmondásokat hozva így létre. A demokrácia,a szabadság és a nemzeti függetlenség zászlaja alatt az új “demokratikus köztársaságokban” az etnikai gondolkodás, az etnikai kirekesztés és tisztogatás,az etnikailag megindokolt erõszak számos formája sajátos norma
lett. A Kelet-Európai Tanulmányok e kötete más fontos kérdések mellett ezt a jelenségkört is vizsgálja, igyekszik feltárni a kedvezõtlen folyamatok okait és jellegét mindenfajta nemzeti-nemzetiségi elfogultság nélkül a szaktudomány
és az elmélet eszközeivel.