Egy fiatal tanítónő és egy idős körzeti orvos huszonhárom éven át tartó házassága adja az alapot az utóbbi évek dán irodalmának egyik csúcsteljesítményéhez. A fiatalon megözvegyült Lilly Høy bensőséges vallomásai fékezhetetlen hullámokban árasztják el az olvasót. A hullámokat csak a halk elmélkedések törik meg. Bagge doktor tükörnaplóján az élet örök fénye csillan meg, azonban halálos betegségének néma elfojtása által bejegyzéseire halovány nyugtalanság telepszik. Egy biztos, vannak pillanatok, amikor nem szabad szentimentálisnak lenni.

A két történet úgy illeszkedik egymáshoz, mint a tenger és az égbolt. Közös, mégis elváló tapasztalatuk témája az idő, a kényszerített vagy természetes, a lassú vagy hirtelen, de mindig elkerülhetetlen változás. Közösen emlékeznek és felejtenek, ezzel figyelmeztetve a jelen és a még ismeretlen jövő megállíthatatlan múlttá válására. Ida Jessen tükörregénye a kortárs európai realizmus gyöngyszeme.