A Helikon Kiadó hatalmas vállalkozása Márai Sándor teljes naplójának közreadása. A jelen kötetben, amely a tizenötödik a sorban, a salernói időszak négy évének személyes-szellemi eseménynaptára olvasható. A tárgyalt időszak nemcsak irodalomtörténeti utazás, hanem igazi bolyongások krónikája is az Egyesült Államokból Nyugat-Európa majd minden országába, miközben a feljegyzések helytörténetei mögött felsejlenek a világpolitika történései, a hidegháború kronológiája.

„Vörös Kínát felvették az Egyesült Nemzetek Szövetségébe, és Nemzeti Kínát ugyanakkor kizárták az organizációból. A televízió mutatja, amint a szavazás után Nemzeti Kína képviselői libasorban elhagyják az üléstermet. Tizennégymillió embert – a nyugati világ társadalmi, politikai, morális princípiumainak hűséges szövetségeseit, akik 22 éven át a Nyugattal tartottak az organizációban, és másképp is – kizárnak a szövetségből, odadobnak Vörös Kínának… Mint Magyarországot Jaltában és aztán 56-ban. Mint… De a felsorolás végtelen. Az Egyesült Nemzeteknek most 131 tagállama van, köztük a többség kisebb lélekszámú, mint Formosa. Ezek szavaztak. És a NATO-államok, köztük Itália, megszavazták Formosa kizárását. Minden lehetséges.

Az Egyesült Nemzeteknek van alapokmánya, amely kimondja, hogy csak olyan állam lehet az organizáció tagja, amely elismeri és tiszteletben tartja az emberi jogokat, a nemzeti önrendelkezés elvét. A népek közötti morális szolidaritás elvét szemétbe dobták. Maradtak a zulukafferek, akik a szavazás kihirdetése után – nemzeti viseletben – tapsolni és ugrálni kezdettek.”

Márai e naplókötete is megerősíti a már korábban világossá váló párhuzamot az író élete és Odüsszeusz sorsa között: keresés, igazi otthonra találás nélkül.