„Már túljártam életem felén, amikor egy szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél. Elhatároztam, hogy meglátogatom, s fölújítom vele régi barátságunkat.

Tíz éve nem érintkeztünk akkor. Hogy mi történt közöttünk? Isten tudja. Nem haragudtunk mi egymásra. Legalábbis nem úgy, mint a többi emberek.”

Esti Kornél, a novellaciklus főszereplője a szerző „alteregója”, énjének féktelen, lázadó, szabad oldala. Kosztolányi ragyogó prózájának legjátékosabb darabjai ezek az önéletrajzi ihletésűnek is tekinthető novellák.