Soren Kierkegaard filozófiájára jelentős hatást gyakoroltak a német romantikusok, különösen a Schlegel fivérek, Novalis, Solger, Tieck, Jean Paul és E. T. A. Hoffmann. Igazolj ezt korai stádiumelmélete is, amelyben az esztétikai életforma gyakran a romantikussal azonosul, és legyőzendő útszakaszként jelenik meg a magasabb rendűnek tekintett etikai és vallási előtt. Az esztétikai stádium ugyanakkor összekapcsolódik a művészi lét és alkotás kérdésével is, amely lényeges vonatkozásaiban Kierkegaard szerzői tervezetében reflektálódik. E. T. A. Hoffmann e tekintetben azért kaphat kivételes szerepet, mert a jénai esztétikai-filozófiai gondolatoknak épp annyira folytatója, mint ironikus kritikusa.



A kötet Kierkegaard romantikakritikáját mutatja be a műveiben utalásszerűen felbukkanó Hoffmann-elbeszéléseken keresztül, irodalom és filozófia, forma és egzisztencia, retorika és teória kölcsönhatásában. Az "árnykép" e határvidékek szimbóluma, az egzisztencia belső lényegére, a hamis illúziókon alapuló, költött létezésre és az élet sötét oldalára utal. Megrajzolása anyilvánvaló helyett a rejtett vonatkozások kutatására ösztönöz.