A személyes valóság fogalma a személyes tudás mögött álló emergentista ontológiai meggyőződést fejezi ki. Polányi Mihály a Személyes tudás című fő művében amellett érvelt, hogy az az ideál, amelyet objektív tudásnak tekintünk, hamis - nincs minden kétséget kizáró tudományos módszer. Ebből azonban nem következik, hogy az emberi tudás szubjektív lenne - pl. mindössze relatív társadalmi konstrukció -, ugyanis az ember evolúciós gyökereinek köszönhetően olyan hallgatólagos képességekkel, intellektuális és erkölcsi közszenvedélyekkel rendelkezik, amelyek képesek föltárni számára az igazságot. Az emberi tudás ennek megfelelően se nem objektív, se nem szubjektív, hanem személyes.

Paksi Dániel Személyes valóság című könyvében Polányi ún. posztkritikai filozófiáját követve amellett érvel, hogy az emberi személyes tudás és személyes valóság a Földön végbement evolúciós kiemelkedés eredménye, vagyis a tisztán anyagi kezdetekből evolúciós fejlődés révén létrejött a tudással bíró emberi személy. Személyes valóságunk így nem anyagi természetű, de nem is független saját anyagi, valamint emergens biológiai és kulturális gyökereinktől, amelyek kijelölik szükségszerű emberi nézőpontunkat, megszabják lehetőségeinket, és az igazság feltétlen kutatására ösztönöznek bennünket. A személyes valóság fogalma ennek megfelelően egy köztes, posztkritikai ontológiai meggyőződést fejez ki dualizmus és materialista monizmus között.