René Guénon (1886–1951) az egyetemességében vett szellemi és metafizikai Hagyomány helyreállításának, valamint a „világnézetfeletti” tradicionális létszemlélet megalapozásának legkiemelkedőbb és legmeghatározóbb jelentőségű alakja. Életművével valódi és egyetemes távlatokat nyitott a modern világ egyre súlyosabb válságában még eszmélni képes jelenkori ember számára.

26 kötetes életműve alapvető jelentőségű a tradicionális világ alapelveinek újratalálásához, ami az egyetlen komoly és talán utolsó esély a katasztrofális végkifejlettel fenyegető modernitás mint ab ovo deviáció felszámolására. Guénon az Őseredeti Hagyomány centrális ezotériájától a különböző részleges – vallási és más – alkalmazásokig elmélyülten ismerve a tradicionális tanításokat, valódi útmutatóként tárja fel az ezekben rejlő örökérvényű bölcsességet. Egyszersmind az írott doktrína lehetőségeihez mérten betekintést nyújt a szellemi és vallási praxis legmélyebb szintjeibe.

Jelen művében az emberi társadalom tradicionális felfogásának lényegét fejti ki. A formafeletti és pártatlan „igazság”, „bölcsesség” és „tudás” bázisán világítja meg a mai súlyosan válságos társadalmi állapotok eredendő okát. Bemutatja az időbeli hatalom képviselőinek elfordulását a szellemi tekintélytől mint a tradicionális tudás letéteményesétől. E folyamat okainak és következményeinek feltárásával pedig a valódi béke helyreállításához vezető egyetlen lehetőségére irányítja a figyelmet: a „változatlan törvény” érvényesítésének szükségességére. Ehhez az első lépés annak megértése, mit jelent a „tisztán intellektuális hatás kifejtésének képessége, amelynek »bölcsesség« a neve, és az igazság az egyetlen ereje”.