A szerelembe esésről már rengeteg könyvet írtak. Meg persze a szerelem elmúlásáról is. Talán a kapcsolatok béklyóját is elégszer elemezték. No de mi a helyzet a ragaszkodással, a hétköznapok által ostromolt szeretettel, a feladatok és fáradságok által betemetett együvé tartozással? Mi van a lángra lobbanás és a kihűlt hamu között? Ignacy Karpowicz figurái különlegesek ugyan, de a felszín alatt valójában mindannyian átlagos, hétköznapi szereplők, akik a mindennapok taposómalmában sem felejtették el a szerelem ízét, s akik szeretnének kitartani a választottjuk mellett, és a finom halhússal együtt valahogy megpróbálják lenyelni a köhögtető szálkákat is. Esendő, ám eredendően nagyon is jó emberek, akik képesek magukba tekinteni, s az önelemzés révén rájönni, hogy végül is mindannyian, minden furcsaságunk ellenére, ugyanazokból a vonásokból, sok-sok apró kis szálkából épülünk fel.
Az összegabalyodó ember- és érzelemkavalkádot az Égiek és földiekben megismert, jellegzetesen kelet-európai humor ragyogja be. A magyar olvasó otthonosan mozog ezen a terepen, és talán még önmagával is könnyebben összebékül egy ilyen olvasmány után.