"Sutting ezredes este fél tízkor hagyta el a kastélyt. Első éjszakáját névtelen kis faluban töltötte, ott nyitotta ki először az utazózsákot. Sokáig nem nyúlt semmihez, csak a boldog fájdalom merengését próbálta elviselni. Hol a gyertyafénybe bámult, hol a zsákba, ahol vándorlásai szolgatanúin pihent meg a szeme, rajtuk egy nem múló érintés ragyogásával. Az alacsony mennyezetű szobában tücsökciripelés figyelmeztetett rá, hogy megérdemelt nyugvás van, nincs riadó. (...) Kora hajnalban már ismét nyeregben ült, és Zagorsk felé vette az útját, ismét a császári uniformisában."