„A 21. század elején a sötét energiák már nemcsak a szórakoztatóipart szövik át ezer meg ezer szállal, de a kortárs filozófiai esztétikát és az ismeretelméletet is erőteljesen áthatják.1 Erről tanúskodik a sötét ökológia, a sötét vitalizmus, a sötét fenomenológia és a sötét pedagógia fogalma is. Az utolsóként felbukkanó sötét pedagógia mintegy összegzi is a különféle sötét filozófiákat és a hozzájuk kapcsolódó, világnézet formáló ökológiai melankóliát, klímaszorongást és klímadepressziót, sőt éppen ennek a sötétségnek a megértését, feldolgozását és kezelését, pedagógiai menedzselését tekinti elsődleges feladatának.2 A sötét pedagógia így egy önreflexív, melankolikus ismeretelméleti alapállást is feltételez, és az én olvasatomban a sötétséget az ismeretlennel és a felfoghatatlannal, illetve a jelenlegi racionális tudásunkkal konceptualizálhatatlan dimenziókkal is összeköti.”