„1989. június 24-e szombat, a hálaadó istentisztelet kezdetére várunk. Sokan vagyunk, a mintegy ezer főt befogadó templom szinte zsúfolásig megtelt. Igaz, egy éves késéssel, de ma emlékezünk a templom felépítésének 200. és a Tiszaföldvári Református Egyház megalapításának 400 éves évfordulójára. A Kalóz-padban, elődeim helyén ülök, nézem a csupasz falakat, s akaratlanul arra a négy évszázadra gondolok, amelyet városom reformátussága, közöttük a Kalózok is megéltek. Gondolataim akarva-akaratlanul azokhoz tért vissza, akik nemcsak éltek és dolgoztak itt, hanem családjukért, hazájukért életüket is feláldozták. E szombati napon fogalmazódott meg bennem végérvényesen, hogy családomnak, önmagamnak s a mindenkori tiszaföldváriaknak tartozom azzal, hogy összegyűjtöm és emlékül hagyom mindazoknak a neveit, és megírom rövid élettörténetüket, akik a sors kiszámíthatatlan játékaként ezért a földért életüket áldozták.

Az évek múltával a kezdeti elhatározásom, szándékom módosult, s már nemcsak a háborúkban meghaltak névsorának összeállítása volt a célom, hanem az itt élő emberek életének középpontba állításával Tiszaföldvár 1835 és 1945 közötti társadalomtörténetének feltárása is.”

Olvashatjuk a Szerző e könyv születéséről szóló sorait, melyet közel 35 év kitartó munkája követett. Kalóz Benjámin Sándor az 1838 és 1945 között élt – ismert és ismeretlen – tiszaföldváriak örömét, bánatát, sikereit és sikertelenségeit tárgyilagosan, részrehajlás nélkül, hihetetlen aprólékossággal, pontossággal követte nyomon, elevenítette meg.

Ahhoz pedig, hogy a betűk rengetegében a Tisztelt Olvasó különösebb nehézség nélkül „megtalálja” szüleit, nagyszüleit, ismerőseit, és szembesüljön életük, munkájuk egy-egy szeletével, névmutató nyújt segítséget.