Bradley főműve, a Shakespeare tragikus jellemei négy tragédia (Hamlet, Othello, Lear király, Macbeth) kimerítő és filozofikus elemzését nyújtja. Bradley úgy beszél Shakespeare-ről és alakjairól, mintha barátokról vagy kollégákról szólna, vagy olyan emberekről, akikkel egy emlékezetes regényben találkozott. A dráma nem szükségképpen színházi ügy. A színházi előadás ugyanis csak egyszerűsíteni tud, márpedig a shakespeare-i dráma lényege, miként a regényé is, hogy egyidejűleg teszi a dolgokat természetessé és bonyolulttá. Bradley elsősorban olvasási tapasztalatokon alapuló jellem- és helyzetanalízisei olyan toleráns formában íródtak, hogy még azok is, akik nem értenek vele egyet, bőségesen meríthetnek elemzéseinek gazdag anyagából.