Shaftesbury művei mindeddig csak töredékesen váltak hozzáférhetővé magyar nyelven, jóllehet kortársai, a kora-XVIII. század számára kivételesen igényesen és mértékadóan foglalta össze a városiasodásra és a kereskedésre épülő modernitás születésének bizonyos morálfilozófiai következményeit, melyeket esztétikai gondolataival összefüggésben fogalmaz meg. A kor brit tapasztalatának alapélménye a hagyományos autoritások és státusok eróziója, amely egyfelől felszabadulást, másfelől azonban a társadalmi fegyelem fellazulását, az egyéni magatartás számáéra korábban adott biztos tájékozódási pontok elbizonytalanodását jelenti, Shaftesbury ennek orvoslataként kínálja az ízlés fogalmát a középpontba állító morál-esztétikáját vagy esztétikai erkölcstanát. Hasonlóan a jó ízléshez, azaz a szépérzékhez, a sensus communis, a közösségi érzék az ítéletalkotás egyfajta képessége, mely hozzásegít a helyes mérték megtalálásához. Ennek módja a csiszolt érintkezés társainkkal, mely egyrészt a műélvezethez hasonló esztétikai kielégülést eredményez, másrészt a kölcsönös figyelem és tisztelet mozzanatán keresztül rendezett, stabil, kiszámítható és humánus viszonyokat egy olyan világban, amelyet egyre inkább a kapcsolatok spontaneitása jellemez. Az 1709-ben írt Sensus communis ezen gondolatok élvezetes foglalata, mely az imént említett korabeli vonatkozások mellett természetesen nyilvánvaló egyetemes mondanivalóval bír.