"Megreggeliztek, narancslekváros kenyeret, sajtot, kávét, közben váltottak pár szót, révedeztek, számolgatták az időt. - Látod, apukám, már harminckét éve van annak, hogy először megérkeztünk Algériába. - Bizony, fiam. És már nyolc éve, hogy másodszor is itt vagyunk. - Én harmadaszor. - Igen. - És most, apukám, úgy tűnik, el kell innen mennünk végleg. - Hár igen, fiam - sóhajtott Sprentzl Gyula, és mivel a reggelit már befejezte, rágyújtott egy cigarettára."