Antonin Artaud (1896-1948) 1943 februárjától 1946 májusáig a rodezi elmegyógyintézet lakója. Az ekkor és itt írt levelei elénk tárják Artaud vizionárius látomásait és egyszerű hétköznapjait. Megjelenik bennük az elektrosokk-terápia szenvedő áldozata, az orvosoknak kiszolgáltatott beteg, aki ópiumot követel és kenyérért eseng, aki vádaskodik és fenyeget, de aki mindeközben mély hálát tanúsít az emberi jóság minden megnyilvánulása iránt. Artaud legemberibb, legesendőbb vallomásai ezek a magyarul először közölt szövegek.