Mit jelent az a napjainkban gyakran hallható kijelentés, miszerint a világunkról szerzett vagy szerezhető ismeretek közvetett jellegűek. Ha a történetíró munkájára gondolunk, ez már első pilllantásra is nyilvánvaló. Ő ugyanis maradéktalanul ki van szolgáltatva a közvetlen tapasztalatból számára hozzáférhetetlen valóság fennmaradt nyomainak, a történeti forrásoknak. A 19. században szakszerűsödő történetírás az írott források vizsgálatát helyezte a történetírói munka középpontjába, ami azóta is megszabja a szabályszerű történeti kutatás kívánatos menetét. Nem árt tehát tudatosítani, hogy a források – a valóság eme nyelvi kifejeződései – maguk is puszta értelmezések. A “minden csak szöveg” közismert felfogása arra utal, hogy a múlt történetírói elbeszélése nem valamiféle utánzás (rekonstrukció), hanem teremtés, konstruálás is egyúttal.

Gyáni Gábor az MTA Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója, az ELTE professzora. Fő kutatási területe a 19-20. századi város- és társadalomtörténet, valamint a történetírás elmélete. Újabban megjelent könyvei: Posztmodern kánon (2003), Identity and the Urban Experience: Fin-de-Siécle Budapest (2004), Hétköznapi élet Horthy Miklós korában (2006).