Georges Minois kötete a pokolra vonatkozó elképzelések történetét mutatja be a nagy ókori civilizációktól a 20. század végéig. Vizsgálódásai főként a nyugati kultúrkörre koncentrálódnak, de kitekint Európán kívüli civilizációkra is.
Az alvilág, illetve a pokol képzete nagyjából az emberiséggel egyidős. Minden kultúrában megtalálható, és az adott civilizáció fejlődésével párhuzamosan mindenütt változásokon megy keresztül: nem statikus képzetről van szó, hanem olyanról, amelyben az egyes társadalmaknak a történelmi korok kiváltotta szorongásai és kérdésfeltevései, valamint az erkölcsi rosszhoz való viszonyulása tükröződnek.

A hatalmas műveltséganyagra támaszkodó szerző szemelvények sokaságával támasztja alá fejtegetéseit. A vallás- és mentalitástörténeten kívül Georges Minois alaposan ismeri a 20. század tudományfilozófiáját is, valamint irodalmi művek megidézésével örvendetesen cáfolja egyik interjújában tett kijelentését, miszerint legalább negyven éve nem olvasott volna regényt…
A könyv kultúrtörténeti és mentalitástörténeti hiánypótló mű.

A kötetet a velencei Alessandro Vellutello 1544-ben kiadott Dante-kommentárjaihoz Francesco Marconi nyomdájában készült fametszetek illusztrálják.