A hazai parlamentarizmus történetében 1848 óta harminchat „szabályos” parlamenti választást tartottak: az elsőt 1848-ban; a dualizmus idején tizenhármat; a két világháború között hatot; a koalíciós időkben kettőt; 1949. és 1985. között kilencet; majd az 1989-1990-es rendszerváltás óta ötöt. Jelen kötet természetesen nem szólhat külön-külön valamennyi választásról, csak azoknak szán külön fejezetet, amelyek különösen fontosak a modernkori Magyarország történetének megértéséhez. Szerkesztői kezdeti időpontnak az 1920-as esztendőt választották, innen indulva elemzik a két világháború közötti választások sajátosságait. A II. világháború után megtartott két választás még megfelelt a többpárti demokrácia követelményeinek, 1949-től azonban a hatalommegosztás elvére épülő polgári demokráciát a hatalom egységére épülő, szovjet mintájú államszocialista rendszer váltotta fel. (Ezután több, mint négy évtizeddel került sor ismét többpárti parlamenti választásra Magyarországon.) A kötet így az 1947. és 1990. között megrendezett képviselőválasztások közös vonásait egyetlen tanulmányban ismerteti, hiszen e téma a magyar társadalom politikai tagoltságának vizsgálatához csak áttételesen adhat ismeretet. A szerzők összesen tehát 13 többpárti parlamenti képviselőválasztást mutatnak be önálló tanulmányban, azonos szerkezetben. A kötet jó szívvel ajánlható a felsőoktatásban érintett hallgatóközönségnek, a politikával hivatásszerűen fogalakozóknak, médiamunkásoknak és mindenkinek, akit magával ragad a választások páratlanul izgalmas világa. Olyan mikrokozmosz ez, amely gyakori rútságában is mutatja, társadalom és az egyén életének különleges, de rendszeresen visszatérő heteiben milyenek tudunk lenni mi emberek, választók és választottak egyaránt.