Ez a könyv hadvezérekről szól. Arról, hogy kik ők, milyen cselekedetek fűződnek a nevükhöz, s hogy e cselekedetek milyen hatással vannak arra a világra, amelyben a közönséges halandók, férfiak és nők élnek.

Hiszen egy hadvezér sokkal több a hadsereg egyszerű parancsnokánál. Lehet király vagy pap: Nagy Sándor mindkettőt megtestesítette egy személyben. Lehet diplomata: Marlborough és Eisenhower egyformán kiválóan értett a békítéshez és a stratégiához. Lehet inkább teoretikus, mint gyakorlati szakember: az idősebb Moltke inkább intellektuális képességeivel írta be nevét a történelembe, mintsem végrehajtói tehetségével. Parancsnokolhat az uralkodó helyetteseként, mint Wellington, vagy esetleg egy demokratikus testület felhatalmazásával, ahogyan Grant kapta a megbízatását. Lehet demagóg zsarnokká avanzsált politikus, és mégis megőrizheti parancsnoki pozícióját, ahogyan Hitlernek sikerült.

A hadvezérség sokkal több, mint seregek vezénylete a harctéren. Hogy a megszokott kliséhez folyamodjunk: a hadsereg annak a társadalomnak a tükörképe, amely kiállítja. A célokat, amelyekért küzd, és azt, ahogyan küzd, az határozza meg, mit akar elérni az adott társadalom a háborúval, és mit vár el a hadseregétől.