Testvérien figyelmeztetlek arra, hogy keresésed nem lesz nehéz. Nem kutatással fogod megtalálni azt, hogy Isten megismert és szeret téged, és minden írás ezért adatott neked irányvonalként. Nem rendelkezem magamon kívül hatalommal, amit neked adhatok. De tanácsomat fogadd meg, az ész nehéz kutatásait hagyjad el, lépj Isten akaratába, szellemébe, a külső észt dobjad el, hogy akaratod Isten akarata legyen, s akkor Isten szelleme benned mindent meg fog találni. (Jakob Böhme: Psychologia vera, A lélekről szóló negyven kérdés)
Az alkímia nem kész életterv. Más szóval, az alkímia nem filozófia, és egyáltalán nem világnézet. Kész világnézetet adni annyi, mint az embert elszemélyteleníteni. Amire szükség van, nem kész élettervet, hanem eszközöket nyújtani, hogy az ember személyes képességeit felszabadíthassa. Nem kész rendszereket kell adni, hanem az ébresztő mozzanatok folyamatos lehetőségét biztosítani. Az alkímia fogalmai ezért a modern racionalizmus fogalmaihoz nem is hasonlítanak. A fogalmak az embert nem kész helyzet elé állítják, amely meg nem változtatható, hanem éppen felmérik, hogy a bizonytalanban mennyire tudja magát feltalálni. E fogalmak nem meghatározások és maradéktalan jelentések, hanem meghatározhatatlan értelmek. Urworte, ahogy Goethe mondaná, vagy Jung értelmezésében archetípusok. Anyák, mátrixok, szignatúrák, amelyek az emberi lét tulajdonképpeni értelmét érintik úgy, hogy az értelem minden esetben csak személyesen olvasható le, és senki sem olvashatja le a másik számára. Az ember sorsa ilyen ősértelmek szüntelen átminősülésének és változásának jegyében zajlik le. (Alkímia)
Az ember sorsát konfliktusai határozzák meg, és a sorsot az dönti el, hogy e konfliktusokat miképpen, főként, hogy milyen színvonalon tudja – nem megoldani, mert a létproblémák nem megoldhatók, hanem – értelemmel átitatni. Az alkímia mátrixaival a konfliktusokat értelmesíteni képes. A karmatorlódást nem oldja fel, hanem azzal, hogy az ember kezébe ad egy sereg fogalmat, amely erre alkalmas, a válság mozzanatait értelmessé teszi. Amiről pedig tudom, hogy nem értelmetlen, már nem ellenségem, hanem segítőm. A válság megmarad, de magasabb nívóra helyeződik át, vagyis nehezebb lesz, ami csak más szó arra, hogy könnyebb. A torlódás megmarad, aki azonban jól odafigyel, észreveszi, hogy nem egészen. A helyzet a maga egészében megvilágosodik. Ez a folyamat olyan, mint az érés. A válság megmarad, de az ember hatalmat nyer fölötte, nem, hogy eltüntesse, hanem, hogy pozitívan felhasználja. (Alkímia)
Ha valaki azt mondaná, hogy a kinyilatkoztatásra való hangoltság a brahmani beavatás fokozata, ha így is van, az ember nem tudna meg sokkal többet. A hangoltságról Guénon azt mondja, hogy az az état primordial, vagyis az ember állapota a kezdetek kezdetén. Érzékenység, amely az emberfölötti felé nyitva áll. Ez az alapállás. De hogy tévedés ne legyen, azonnal ki kell mondani, hogy egyben ez az ember végső állapota is, és a kettő egymáshoz úgy viszonylik, mint az első és az utolsó, az indulás ösztönzése és a cél, a paradicsom és az Új Jeruzsálem, a kert és a város, az aranykor és az üdv. Csecsemőnek lenni és bölcsnek lenni ugyanaz, szól Lao-ce. Ehhez azonban még azt is hozzá kell tenni, hogy a hangoltság nemcsak az idők elején és végén érhető el. Az état primordial mindenkiben és minden percben itt van. Az alapállás bármely pillanatban megvalósítható. Csuang-ce megveti azt, aki mint példára, örökösen a múltra hivatkozik, de ugyanúgy megveti azt, aki bolondul a jövőért lelkesedik. Az alapállás realizálása nem függ a kortól. A tao mindig jelen van. (Eksztázis)