Önkéntes voltam a Nyugatiban
Önkéntes voltam a Nyugatiban
Párizs, 2015. november 13.
Terrortámadás több helyszínen – 129 áldozat, 352 sérült. A legtöbb áldozatot a Bataclan koncertteremben végrehajtott vérengzés követelte, itt 89 ember életét oltották ki.
Az egyik áldozat férje Antoine Leiris döbbenetes erejű levélben üzent felesége gyilkosainak.
Hitet tett a félelem nélküli, szabad élet mellett.
„Nem kapjátok meg a gyűlöletem” – üzente a terroristáknak.
Ajánlom ezt a dokumentumgyűjteményt azoknak, akik nem csupán átérzik Antoine
Leiris mély gyászát, de azonosulni tudnak félelmet nem ismerő, megrendítő üzenetével is.
Ajánlom azoknak, akik hisznek a szolidaritásban, és az emberi méltóságban.
Ajánlom mindazoknak, akik tudják, hogy Melvil, a 17 hónapos kisfiú meggyilkolt édesanyja nem azonos a gyilkosaival.
Ajánlom mindazoknak, akik tudják, hogy az Európába érkező több százezres menekült tömeg nem azonos azokkal, akik elől menekülnek.
Ajánlom azoknak az önkéntes segítőknek, akik 2015. nyarán-őszén egy emberként mozdultak meg, amikor a menekültek tömege segítségre szorult.
Ajánlom azoknak, akik adományokkal, és rengeteg munkával hozzájárultak a menekültek ellátásához, informálásához, nehéz útjuk során szenvedéseik enyhítéséhez.
Ajánlom azoknak is, akik lélekben velünk voltak, és azoknak is, akik csendesen, tétován szemlélték az eseményeket, félelmekkel, és bizonytalansággal küzdve.
Ajánlom mindazoknak, akik hisznek a szabadságban, és hisznek a szeretet erejében.
Melvil édesapjával együtt üzennünk kell nem csak a terroristáknak, de a gyűlölet és a kirekesztés eszméit hirdetőknek is:
„Nem kapjátok meg a gyűlöletünket…”