Lesz-e zivatar vagy nem lesz ? Ezen tanakodik főhősünk egy rózsákkal benőtt kúria gazdájával, s mert nem tudnak egyezségre jutni, elfogadja az invitálást; vándorútját az osztrák Alpok peremvidékén néhány napra megszakítva összebarátkozik a ház nagy tudású és jóságos urával. Így indul a bécsi polgárfiú, Heinrich von Drendorf erkölcsi és szellemi nevelésének kiteljesítése, aki, miután apja szabad utat adott neki az „egyemetes tudomány” műveléséhez, tanulmányútja során az Alpok magaslatait hódítja meg, ásványt és márványt gyűjt, ismerkedik a képzőművészettel. A kúriában időzve szívében lassan, de biztosan megérlelődik a szerelem Natalie iránt, akinek „olyan szeme van, hogy képes volna a kavicsot viasszá változtatni és a gyémántot megolvasztani”. Mielőtt egybekelnek, Heinrich megismeri vendéglátója múltját, ifjúkori szerelmének történetét, mely azonban a maga idejében nem, csak a „nyárutó” szelíd fényében teljesedhetett ki.
Stifter Nyárutója, az osztrák biedermeier főműve utópikussá eszményített fejlődésregény, amelyből két romantikus szerelmi történet mellett az antik és középkori művészetről, a templomrestaurálásról, a rózsa- és kaktusznevelésről és a madáretetés fortélyairól is sok mindent megtudhatunk. A regény százhatvan évvel megjelenése után most olvasható először magyarul.