Bár Füst Milán művei folyamatosan hozzáférhetők, és drámáit is játsszák színházaink, mégis hosszú időnek kellett eltelni azóta, hogy a legutóbbi róla szóló monográfiát kezébe vehette az olvasó. Schein Gábor munkája – az életmű egészének összefüggésében vizsgálva – az 1909 és 1927 közötti első pályaszakasz azon poétikai kérdéseit tárja fel, amelyek Füst Milán líráját, prózáját és drámai műveit mai irodalmi gondolkodásunk mind fontosabb részévé teszik. Olvasatai nem hagyják figyelmen kívül a Füst Milánra oly jellemző átírások alkotástechnikáját sem. A keletkezés e sajátos történetét nyomon követve vizsgálja a művek retorikai működését, így jut el finom megfigyeléseihez, amelyek mögé – irodalomtörténet-írásunk legjobb hagyományait követve – széles poétikatörténeti hátteret vázol. Miközben a könyv Füst Milán művészetét a huszadik századi magyar irodalom és az európai modernség összefüggésrendszerében is új módon teszi láthatóvá, izgalmas intellektuális „kalandtúrára” hív egy olyan alkotó nyomait követve, akinek értékes és sérülékeny rejtegetnivalója volt, és igazságát csak a csalás játékaiban hagyhatta ránk.