Az évszázad negyedénél járunk. Amit zagyva átmenetnek véltünk, már önálló korszak. Fel lehet nőni a történelem hűlt helyén, lehet roskadozni tisztán huszonegyedik századi terhek alatt – és le lehet őket rázni.
A Nem forradalmi könyv. Tárgya a kortárs valóság mint tünetegyüttes.
Ellensége: a közvélekedés.
Színtere: a magán- és a közélet sokféle határa.
Fegyvere: az önvédelem hiánya.

Kemény Lili budapesti írócsaládba született, tizennyolc évesen verseskötete jelent meg. Filmrendezést tanult, Sipos Balázzsal magyarra fordította David Foster Wallace Végtelen tréfa című nagyregényét. A Nem az első regénye. Három éven át írta, miután az élete keretét adó intézmény, a Színház- és Filmművészeti Egyetem politikai tisztogatás áldozatául esett. A felszínen memoár, amely kizárólag a szerelemnek és a művészetnek tulajdonít értéket; egy magánember zárt életvilágára rétegekben rakódik a külvilág. Közelebbről nézve viszont egymásra épülő esettanulmányok sorozata. Szerzőjük gazdag tényanyagot mozgatva törekszik a jelenünket meghatározó társadalmi, lélektani kötöttségek legpontosabb leírására. Az általa – kint is, bent is – gyűjtött tapasztalati anyagból szűri le, miben élünk. Hangvétele csendesen radikális, kritikus, szenvedélyes. Őszintesége diagnosztikai, nem vallomásos: kijelöl, általánosít, típusokra bont, szituációba állít, konklúziót von le, felülvizsgál. Miközben az alany újra meg újra felszámolja magát, a szövegtér egyre tágasabb. A lapokon valóságos, létező helyszínek és emberek is feltűnnek.

Két részlet olvasható a Műút portálon (itt), illetve a Jelenkor folyóirat 2024. márciusi lapszámában.